Angyal mondja

Erőteljes átalakulás vette kezdetét. Az energiák visszavonódnak és kicserélődnek. Úgy érzed magad, mintha a tenger hátán hánykolódnál. Pedig nem hánykolódhatsz, hiszen maga vagy a csepp. A tenger része. Nem egy a sok közül, hanem az Egy. A megismételhetetlen, akit Isten örömében teremtett. Isten Angyalai a mennyei fényben dicshimnuszt zengettek, mikor világra jöttél. Védelmük azonban nem határtalan. Saját önpusztításodtól nem véd meg senki. Kérded, hol van Isten? Miért engedi meg mindezt? Azt mondom dualitásban élünk és szabad akaratod illúzióját követve mégiscsak Te döntesz itt és most, minden pillanatban, hogy Istennel vagy Isten nélkül élsz. Ő a saját képére teremtett, és annyira, szeret, hogy megengedi Neked a választást. Mindig. Mindig van vissza út hozzá, csak minél jobban megfürdesz a sötét oldal mocsarában, annál nehezebb meglátnod a fényt. Kissé elfáradtam ebben az ember bőrben. Sok itt a mocsok a szó minden értelmében. Az ideám a tiszta világról, ahol fény és szeretet, bölcsesség és alázat kézen fogva járnak, most távolinak tűnik. Mintha csak egy merengőbe néznék. Olyan energiát hordozok ebben a világban, melyet tűzzel-vassal irtanak.

Mocskosak a folyók, az erek, 
apadnak a fák, az életek.

Bűzös a levegő és folytja a lelkem.
Erőt gyűjtök. „Ó, Istenem! Mit tettem!”
Úgy érzem, mintha egy vaskígyó
szorítaná testem.
Húz a súlya. „Istenem, mit tettem!”
„Szeresd meg a kígyót és emeld a szívedbe.”
Szól.
„Értem én, tudom jól.”
Szól a szám és szívem mégsem teszi.
A kígyót nem… nem engedi.
Mennyi bölcselet, mennyi kóan
mondja így vagy úgy, vagy hogyan.
„Engedd csak el!”
„Rendben. Engedem.”
Szól a szám, és még sem teszem.
Majd jön egy sugallat.
Saját utat találj.
Más cipőiben ne járj.
Felpróbálod ugyan, de minek?
A Te utad a Te Szereteted!
A Te Tiszta Szereteted!
Tisztítsd a lelked,
tisztítsd a folyót!
Tisztítsd a lényed;
a meg nem alkuvót!
Tisztítsd a Napot!
Tisztítsd az Eget!
Tisztítsd a Vakot!
Tisztítsd a Teret!
Tisztítsd a Fámát!
Tisztítsd a Hegyet!
Tisztítsd a Karmád!
Tisztítsd az Ered!
Lehelj Életet minden pillanatba!
Légy Te a pillanat minden egyes napban!
Légy a szellő; ha füst árasztja szemed!
Légy az Ember ki megéli Létedet!
És légy Te magad a Lét, ki éli Életed!
Nyisd már ki a szemed, Csaló!

Szíven üt az utolsó szó?
Remek! Akkor rárezonáltál arra, amit mondani akartam. Légy dühös és utálkozz. Vagy mosolyogj és emeld a szívedbe a szavakat. Teljesen mindegy. Minden úgy van jól, ahogy van. Semmi sem céltalan vagy hiába való, még ha annak is látod, érzed, éled meg. Csak biztatlak, hogy járj az utadon, és figyeld a jeleket! Hol itt, hol ott, hol így, hol úgy, mindenhol Veled vagyunk.

Tápláld a szeretetet a szívedben, lelkedben; fordulj alázattal Önmagad és Életed felé; mert csak ez által leszel képes szolgálni. Szolgálatod pedig üdvödet szolgálja. Hát így emel magához Isten!

Szíved teljen meg szeretettel és fénnyel!

Szólt az angyal.

Sz.

2013.09.10. Debrecen