Kreatív rajzolás

Rajzolással és festészettel kapcsolatos tapasztalataim, tippek, trükkök, praktikák. Néhány írás fűszerként.

Én, a vonal

Az úgy volt, hogy a sötétség megsimította a világosságot. Érintése nyomán ezer meg ezer vonalat sóhajtott a Lét. Akkor születtem én is. Mondhatnám azt is, hogy a Sötétség és a Világosság gyermeke vagyok. Testvéreimmel már születésünk pillanatában szétszóródtunk a létezés minden irányába.

Vannak közöttünk, akik a szivárványt gazdagítják, s örömükben összekapaszkodva táncot járnak az Ég kékjén, a harmat hátán. Látványukra mosolygörbék ragyognak fel itt-ott. Hát persze, még nem is mondtam el, hogy mi vonalak milliófélék vagyunk. Vannak köztünk igazán minik, rövidek, hosszúak, végtelenek, egyenesek, görbék, hullámosak, cikk-cakkosak, kunkorik és tekervényesek. Akármilyen hihetetlen, de vannak letisztultak, vannak szőrösek, egyenetlenek, határozottak és bizonytalanok. Vannak feketék, fehérek, színesek, vékonyak és vastagok. Néhányan egy szál egyedül léteznek, és jó néhányan párban; sőt vannak, akik csoportban és csokorban. A csoportok hol rendezettek, hol rendezetlenek, hol magát a káoszt idézik.

Eredendően mindannyian a láthatatlan, időtlen világban várjuk, hogy eljöjjön a pillanat, amikor a megnyilvánulásba szólítanak. Olykor a szél simítja a porba egyik testvéremet, máskor a Nap rajzolja árnyákként a falra fivéremet. Ám rengetegen nyilvánulunk meg az emberek keze nyomán betűkben, rajzokban és felsorolhatatlanul sokféleképen és sokféleségben. Azt hiszem, én egy ceruzavonás nyomán léptembe a Megnyilvánultak birodalmába. Mielőtt megtörtént, már éreztem, hogy történni fog valami különös. Eddig csak meséket és történeteket hallottam arról, milyen átlépni, milyen az Odaát. Láttam, ahogy körülöttem az addig ismert testvérkéim egyszer csak elhalványodnak, majd eltűnnek. Először kicsit megijedtem, de még csak időm sem volt egy rendes ijedtségre, már éreztem, hogy egyre könnyebb vagyok. Mintha valami finom nyomást vagy inkább simítást éreztem volna. Majd valahogy minden megváltozott.

Néztem körbe. Pontosabban néztem volna, de most nem ment. Csak az előttem lévő világot láttam. Nem értettem. Csak úgy zúgolódtam belül: Mi ez? Hogy-hogy nem lebeghetek ide-oda? Mi az, hogy nem tehetem, amit akarok? Hová lettek a testvérkéim? Hol vagyok? Miért pont velem történik mindez?

Amikor felhagytam a kérdéseim ismételgetésével –ugyanis hiába suttogtam, hiába harsogtam őket, válasz nem érkezett- elcsendesedtem és egyszerűen csak figyeltem. Igazából nagyon elfáradtam. Egy-egy sóhajtól többre nem futotta tőlem.

Valami megcsillant és egy csodálatosat vettem észre. Olyan volt, mint egy tükör, és megláttam benne egy különös képet. Kicsit hasonlított ahhoz, amit már tapasztaltam korábban a Megnyilvánulatlanban. Ekkor hasított belém a felismerés. Hiszen megnyilvánultam! Én is része vagyok annak a képnek, amit ott látok! Hát ilyenek vagyunk mi vonalak a Megnyilvánultban! Teljesen felcsigázott a felfedezésem. Jobban koncentráltam és figyeltem. Néztem a képet. Láttam egy kör-vonalat fent, és belőle egyenesek haladtak körbe, minden irányba. Láttam még görbe és hullámos vonalakat, lent. Minden egyes nagyobb vonal között kisebbeket vettem észre. Voltak köztük spirálok, forgók, szögletesen rendezettek, nagyon sokfélék és igen változatosak. Majd azokon belül is újabb vonalakat vettem észre. Egy idő után megláttam együtt az egészet és elámultam. Gyönyörű volt!

Végül felmerült bennem a kérdés: én melyik vagyok?

Csak bámultam bele ebbe a különös tükörbe és azt vettem észre, hogy egy színes, nagy,vastag vonalnak látszó valami kisebb, nagyobb, vékonyabb, vastagabb, színes ruhákba öltözteti testvéreimet, akik csak úgy ragyognak az örömtől az ajándék nyomán. Óh, én egy türkizkék ruhát szerettem volna!

És elindult a Nagy … Valami égető érzés lett úrrá rajtam. Melyik vonal is vagyok én?
Először megláttam egy karcsú, hetyke, határozott vonalat a tükörben. Áh, csakis ez lehetek! Pont ilyennek érzem magam! …és elindult a Nagy. Gyönyörű türkiz ruhát kapott a Hetyke Határozott. Nem éreztem semmit. Rá kellett jönnöm, hogy az nem is én vagyok. Egyébként még egy dolgot megfigyeltem mindeközben. Amikor valamelyik vonal új ruhát kapott, valami furcsa, sercegő hangot hallottam és egy kis rengés rázta meg a világunkat. Biztosan igen távoli lehetett ez a hang, mert olykor alig hallottam, és a rengést is általában nagyon finoman éreztem.

Majd újra néztem magam a különös tükörben, és úgy láttam, hogy mivel elfogyott minden hetyke, minden karcsú és minden határozott, akkor kizárásos alapon csakis vastag, tömzsi, zömök és határozatlan lehetek. Egészen elkeseredtem, mert láttam, amikor ezek türkiz ruhát kapnak, igen harsogóvá válnak, és én nem akartam olyan lenni. Sőt volt, aki ezek közül vörös vagy narancsszín ruhát kapott. Még a hideg is kirázott a gondolattól, hogy a Nagy engem vörössé vagy naranccsá tegyen! Arra is rá kellett jönnöm –ami szintén felkavaró volt-, hogy a világ nem csak türkiz. Ráadásul nagyon nem tetszett, hogy még csak el sem dönthettem, milyen legyek. Mindenről a Nagy dönt. Elborzadva láttam, hogyan alakítja át a világot, és én azon kívül, hogy figyelek, nem tehetek semmit.

Egy alkalommal rettegés lett úrrá rajtam, mert egy tömzsi, kissé koszos, fehér Nagy hatalmas rengést okozott. Azt hittem, darabokra hullok. És a nyomán eltűntek a testvérkéim. Gondoltam is, ha eddig nem kaptam új ruhát, én is eltűnök. Sőt ennyi borzalom láttán már azt kívántam, inkább tűnnék el én is! Maradtam. Megkímélt a fehér Nagy, és nem adott új ruhát a színes Nagy.

Körülöttem lassan minden megváltozott. Azt láttam, hogy már mindenki vagy színes ruhát kapott vagy eltűnt. Egyik sem én voltam. Egyetlen vonal maradt pont a kép közepén. Egy nagyon szép, ám egész kicsi spirál vonal. Elképedtem. Hát ez lennék én? Jó érzés volt látni magam olyannak, amilyen vagyok. És milyen kis csinos! Repkedett a lelkem. Annyira izgatott lettem, mert láttam, hogy közeledik. És közeledett, de nem ám a színes és nem is a fehér Nagy, hanem a fekte Nagy. Még sosem láttam. Azt hittem, csak legenda. Különlegesnek, kiválasztottnak éreztem magam. Még közelebb ért. Láttam a különös tükörben. Felkészültem a nagy találkozásra, a változásra, az újjá születésre. Szinte hallottam, szinte éreztem, mit mond és milyen lesz. A Megnyilvánulatlanban csak forogtam volna örömtáncot lejtve. Itt most csak finoman rezegtem. Lehet, hogy senki észre sem vette. Mindjárt bekövetkezik, és én kapom a fekete ruhát! Leérkezett a nagy fekte. Hatalmas volt a sercegés, a robaj. De….. nem éreztem semmit. Semmit!!!

Fájt a felismerés, hogy mégsem én vagyok az a gyönyörűséges, kicsi, immár fekete spirálvonal; az hogy nem vagyok különleges, főleg nem kiválasztott.

Felkiáltottam talán egészen az égig hatolt a kérdés: Akkor ki vagyok Én? Kivagyok?

Hol vagyok, ha ott nem? Csak a kép része kell, legyek, mert itt vagyok, és látom a különös tükörben mindezt!

Ürességet éreztem. ÉS ebben az állapotban újra érdekes látvány tárult elém. A különös tükör távolodni kezdett. A színes és csodás testvérkéim, akiket oly nagyon megszerettem, amíg figyeltem és átéltem velük minden változást, szintén távolodtak. Majd egy angyali hang érkezett hozzám, de nem igazán tudtam még figyelni rá. Úgy éreztem felkap a szél. Ismeretlen érzés. Újra a bevált módszerhez folyamodtam. Elcsendesedtem és figyeltem. Egy másik különös tükörben látta meg magam. Eljutott hozzám újra az angyali hang. Most már úgy igazán meg is hallottam.

„Nézd mama, de gyönyörű ez a papír, olyan tiszta, olyan fehér! Egészen olyan, mint egy nagy vonal!”

Ekkor megértettem mindent, és nem volt több kérdésem.

A ceruzavonás csak az ébredésem kezdete volt.

Formakeresés

A rajzolásban a formák és tónusok helyes kombinációjával érjük el azt a hatást, hogy térbelinek tűnjön az ábrázolt tárgy, ember, állat, növény stb.

Ehhez egy jó kis gyakorlatra invitállak!

Tekerj meg S alakban egy papírcsíkot. Törekedj arra, hogy a megtekeréskor ne törjön meg a papír!

Majd helyezd egy fehér lapra és figyeld meg!

Fantasztikus fény-árnyék játék az egész! smile

Ezután készíts egy hasonló tónusskálát: az első oszlopot csak pontokból, a másodikat kicsi vonalakból, a harmadikat keresztvonalakkal felépítve!

Utána jöhet a játék!

Kizárólag pontokból építsd fel a látványt! Semmiféle vonalat ne használj, még a papírcsík körvonala is pontokból álljon, tehát ne vázold fel előre!
A tónusskálád segít az egyes tónus értékek megállapításánál!
Készíts valami hasonlót!

Fontos, hogy radírt most ne használj!!!!!



Kipróbálhatod többféle beállításban is!

Mire jó ez?
Megtanulod teljesen másképp érzékelni a formát. Sőt a radír nélkül való rajzolás a formabiztonságodat növeli!

Az apró pontokkal felépített látvány, minél sűrűbb és pontosabb a pontrendszered, annál fotóbbszerű hatást kelt a látvány! Akárcsak a pixelek! smile

És még mire jó egy ilyen feladat? Relaxál és ellazít!

Ha van kedved és időd, lerajzolhatod más felületkezelssel is a kis papírt. Radírt a továbbiakban se használj!

Még három példa:

Ha mécsessel megvilágítod a papírcsíkot, újabb szép látványban lehet részed! wink

Remélem kipróbálod a technikát egy szabad félórádban!

Jó munkát!

Szilvia

ps.: Emlékeztető! November 6.-án Mandalafestés, ahol kifújhatod az év fáradalmait! Ha még nem jelentkeztél, jelentkezz mielőbb, hogy legyen helyed a csoportban!

Nézz szét a weboldalamon is, ahol a különböző tanfolyamok időpontjait megtalálod, és ha eljössz, személyesen is megismerhetjük egymást!
http://kreativrajzolas.hu/

Tónusok és formák

Tónusok és formák

A rajzolás és a festés két elengedhetetlen eleme, amire különösen nagy figyelmet kell fordítani: a tónusok és a formák. Ha bármelyik a kettő közül nem stimmel, a rajz elrajzoltnak vagy félig késznek látszik.

A rajztanulás legelején, de megkockáztatom, hogy akár sok-sok év távlatában –gyakorlattal a hátunk mögött- feltétlenül fontos ezeket az alap építő egységeket újra és újra úgy megfigyelni, gyakorolni és tudatosítani, mintha most ragadtunk volna először ceruzát a kezünkbe.

A rajzolás és festés egyértelműen tapasztalati, gyakorlati úton sajátítható el. Ha csak olvassuk és nézzük, ki mit ír, ki hogyan alkot –és bár meg is értjük-, de nem csináljuk, akkor bármilyen fantasztikus információ értéke nulla!

Tehát arra biztatlak, próbáld ki a tippeket, ragadj ceruzát és/vagy ecsetet és csináld!

Tapasztalatból tanulj!

Kezdjük a formák tanulmányozásával, megtapasztalásával!

Nézzük egy pohár példáját!
1. tipp: fogd meg a poharat, amit szeretnél lerajzolni és tapogasd körbe. Figyeld meg alaposan, ne csak a szemeiddel, hanem a tapintásoddal is érezd, érzékeld!

2. tipp: mielőtt neki kezdenél a konkrét rajzolni, figyeld meg, milyen alapformákat látsz! Rajzold le őket külön: kör-gömb; ellipszis; ovális; téglalap-henger; háromszög-kúp; négyzet-kocka. (Ezeket a formákat csak úgy szórakozásból is érdemes gyakorolni!)

3. tipp: a rajzolt tárgynak ne csak a külső körvonalára, külső határaira figyelj! A belső formák és a kialakult negatív terek is ugyanolyan fontosak!

4. tipp: tegyél fehér lapot a tárgy alá; megkönnyíti a megfigyelést. Utána cseréld ki színes papírral és figyeld meg mi változott! A legapróbb különbséget is vedd észre!

Ha fotóról rajzolsz, akkor lássunk néhány példát a formailag helyesen megrajzolt és az elrajzolt munkákból. (A képek az internetről származnak.) Figyeld meg, hogy az eredeti fotóhoz képest mi nem passzol és mit rajzolt meg az alkotó helyesen!

A minta legyen Angelina Jolie egyik fotója:

A különböző rajzokat úgy figyeld meg, hogy a következő kérdésekre koncentrálj!

  • Milyen a szemek formája, az orr pontos formája, a száj formája!
  • Utána a nagyságokat figyel: milyen messze vannak a szemek; melyik kisebb és melyik nagyobb?
  • Mekkora az alsó ajka a felsőhöz képest; milyen szélesek?
  • Figyeld meg az arc formáját, az arc élét!
  • Keresd meg a negatív tereket és hasonlítsd össze a formájukat!

Mire végig nézed az összes példát, tutira rájössz, milyen fontos a formai pontosság a rajzolás és festés terén!

Az egyik legszebb megoldás, amit találtam:

És a többi: Vizsgálódásra fel! :-)

 


Remélem sikerült a játék!

A következő bejegyzésben a tónusok fontosságára szeretném alaposabban felhívni a figyelmet!

Addig is köszönöm, hogy olvastál és örülök hogyha legközelebb is visszalátogatsz!

Üdv: Szilvia

Kreatív rajzolás, festészet tanfolyamok

A Mandala és a Pont

A pont egy roppant érdekes rajzos elem, bár nem csak a rajz világában találkozunk vele, hanem a természetben is.

Egy látványt akkor nevezünk pontnak, ha olyan mütyürke, hogy szinte kiterjedése sincs. Ám ha van, akkor eléggé kicsike. Ha már nagyobbacska, akkor már inkább petty vagy ha úgy tetszik pötty.

Mi azonban maradjunk a pontnál. Sok-sok egymás mellé rendelt pontból állnak össze a további formák, legyen szó a rajz további két alapeleméről a vonalról vagy a foltról.

A kérdésem, hogy a ponton túl már nincsenek sem formák sem egyebek?

A válaszom, hogy dehogy nem! A végtelenségig! Elég, ha abból indulunk ki, hogy amikor a távolba pillantunk, vagy inkább ne is előre, hanem felfelé nézzünk! Például észreveszünk egy apró pontot a távolban, az égen. Tegyük fel, hogy repülőgép. Vitathatatlanul további kisebb elemekre bontható.

Ha befelé, magunkba figyelünk, akkor is eljutunk –iskolai tanulmányainkat felemlegetve az atommagig (ma már a tudomány ezt is jobban megvizsgálva rájött, hogy bizony még apróbb pontokat vehetünk észre benne)- egy pontig; és azon túl újabb pontokig.

Mi magunk is apró pontocskák vagyunk a világűr felől nézve.

Tehát minden egy bizony viszonyítási rendszerben létezik és látszik pontnak.

Ugyanígy a Mandala közepén látható pont –akár megjelenítjük, akár nem- arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem ér véget ott a mandalánk, hanem meglehet, hogy éppen ott kezdődik.

Ez a facebookon talált videó is jól szemlélteti azt, amiről beszélek. Remélem, nem haragszanak a népszerűsítés miatt.

https://www.facebook.com/SciTechUniverse/videos/997750840338882/

Elizabeth Haich Beavatás című könyvében

olvastam először egy ősi egyiptomi meditációról, amikor egy fekete pontot figyel a meditáló, és ha elkalandozna a figyelme, mindig oda vezeti vissza.

Nagyon érdekes élmény. Kipróbáltam. Azóta is alkalmazom, és mindig működik. Elérem vele az elégedettek nyugalmát. Olyan, mintha kitágulna a világ és egy 15-20 perc gyakorlás után már a fel-felmerülő gondolatok sem zaklatnak. Egyszerűen csak vagyok. Létezem. Picinyke pontjaként az óriási univerzumnak.

A kérdés, Rád milyen hatással van, ha egy pontra koncentrálod a figyelmedet?

Nem tart sokba kipróbálni, és meglehet, hogy hatásos lesz. Vagy nem.

Hiszen különbözőek vagyunk, egyikünknek ez a másikunknak az válik hasznára.

Mindenesetre, amikor mandalát alkotunk, nem kerülhetjük el, hogy találkozzunk a ponttal. Jó esetben egy belső utazást is megélünk, más esetben rajzoltunk és festettünk/színeztünk egy jót!

Csak jól járhatunk, ha keressük és felfedezzük a Mandala középpontját és az ahhoz vezető utat!

Kalandra fel!

http://kreativrajzolas.hu/mandala-festes/

Mandalák Világa

A mandala készítés egy ősi meditációs eszköz, amikor a rajzolás segítségével különleges, belső utazásra indulunk.

Mandalákra ismerhetünk a nyugati katedrálisok gyönyörű ablakaiban, a keleti templomok egységbe rendeződő ornamentikus (növényi mintázatú) díszítőelemeiben, az indiai hétköznapok sodró áradatában felbukkanó csodálatos ruhaanyagok mintázatában, használati tárgyak díszítéseiben és tibeti kolostorok szerzeteseinek munkáiban egyaránt.

Mi magyarok is büszkélkedhetünk a matyó, a kalocsai stb. örökségünkkel, amit már világsztárok is örömmel hordanak. Kérdem, mi ez, ha nem mandala?

Vagy nézzünk meg egy nádudvari fekete tálat Fazekas István kezéből!

Ugye, hogy ez is mandala?

Nekünk, magyaroknak, "csak" mélyen magunkba kell nézzünk, és ha sikerül, rájövünk, hogy eredendően a vérünkben van ez a csodás belső út! Főleg fontos, hogy rendelkezésünkre áll minden eszköz, hogy virágba boruljon belső világunk, és csupán már létezésünkkel szolgáljuk egymást, a világot és a Teremtőt!

A Teremtő és a Teremtés megfogalmazása a következő kép:

Egy mandala mely az abszolútumot foglalja magában.

Amikor a kör és a pont közé különböző mintázatok kerülnek, akkor hozzuk létre az egyedi utunkat a belső középpont felé, illetve kifelé építkezve a kiáradásunkat a világ felé. Felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy mit látunk a képen? Ez a kör a középponthoz legközelebb eső legbelső kör, esetleg valami sokkal távolabbi külső kört ábrázolunk vele?

Ennek felismerése önmagában is felér egy önismereti tréning teljes anyagával. Feltehted a kérdést: Ki vagyok Én?

Hogyan építem a világomat?

Ha mandalát építek, akkor honnan indulok el: bentről kifelé vagy kintről befelé?

Milyen formákat választok a kitöltéséhez?

Milyen színeket választok a festéséhez?

Mindez mit mond rólam magamnak?

Mandalagyártó kisiparos vagyok-e, vagy képes vagyok a legmélyebben megélni egy mandala elkészítését és lelki gyakorlatként élem meg?

Ezekre a kérdésekre akkor kaphatod meg a választ, ha neki látsz mandalát készíteni.

A cél, hogy megtaláld a részben az egészet, és akár egyszerre lásd, megéld az egész részeit. A megnyugvás, a középponthoz jutás minden mozgásunk végső mozgató rugója; ezért táncol az ember körbe körbe egészen a révületig, ezért ír, ezért rajzol, ezért főz, ezért varr, ezért jár, ezért létezik.

Minden körfolyamat végső soron.

Számomra legszebben az Életvirág jelképezi ezt. Ha tudnám több dimenzióban ábrázolni, hogy élvezhető legyen, úgy, ahogy olykor belső képként látom, bizony megmutatnám Neked. Így most csak a vetületét mutathatom meg, és Te hozzáteheted a többit.

Vagy akár elkészítheted Te is a saját Életvirágodat, a saját mandaládat és ki is festheted a számodra legkifejezőbb színekkel.

2016. november 6.-án nyílik erre alkalom.

És ezzel együtt elkezdődhet Benned a befelé fordulás, melyet a Fény ünnepe koronáz meg Karácsonykor.

Mandala festésre jelentekzés

A mandalák világáról folytatom a gondolataimat és a mandala készítéssel kapcsolatos tapasztalataim megosztását.

Figyeld és kövesd a blog oldalt!

Köszönöm, hogy itt voltál!

Szeretettel, Szilvia.


Látás-mód

Amikor szó esik a jobb agyféltekés, vagy ahogy mi hívjuk kreatív rajzolásról, előbb utóbb fel merül a kérdés, hogy mit is ad a résztvevőknek a tanfolyam, a rajzképesség fejlesztésén túl, ami önmagában is egy fantasztikus dolog. Erre a válasz az szokott lenni, hogy szemléletmódot tanít. Segít, hogy más szemmel nézzük a környezetünket, a minket körülvevő világot, sőt saját magunkat is. De mit is jelent ez pontosan? Megpróbálom most ezt dióhéjban összefoglalni:

Az emberek nagy részének az élete egyszerűen definiálhatóan, akcióból és erre adott reakcióból áll. Azaz, ér valakit egy külső hatás, akár a munkahelyén, a családban, a párkapcsolatában, a közlekedésben, vagy sorolhatnánk a végtelenségig. Erre egy bizonyos reakcióval ad egy választ, ami önmagában teljesen törvényszerű és természetes. Ami viszont mégis kiemelendő, hogy ezek a válaszok az esetek nagyon nagy százalékában, sőt van akinél teljes mértékben mechanikus, automatikus, azaz előre programozott válaszok. Olyan reakciók, amiket gépiesen csinál az adott személy. Nem mérlegel, nem gondolkodik el más verziókon, nem áll meg és figyeli meg az adott életfeladatot, és a legoptimálisabb megoldást választja, hanem a mindig, mindenki által szokásosan használt klisék felhasználásával oldja meg a helyzetet.

Párhuzamot vonva a rajzzal, pl. a szemet az emberek többsége mandula alakúnak rajzolja, benne egy karikával. Ez a beprogramozott klisé. Ám ha ezeket a korlátokat átlépjük, kiderül, hogy az eddig használt "törvény" teljes mértékben rossz, mert a szem nem mandula alakú, és a szemgolyót sem lehet egyszerűen csak egy körként ábrázolni.

Ugyan így van ez a tónusok, és az élethelyzetek, életfeladatok megélésével kapcsolatosan is. Az emberek nagy része úgy éli az életét, hogy a dolgok vagy feketék, vagy fehérek, számukra nem létezik semmiféle átmenet. Ám ha megállunk egy kicsit, és jobban szétnézünk magunk körül (amitől sokan félnek), rájövünk, hogy a fekete és a fehér között számtalan "tónusérték" létezik, és a rossz sem mindig teljesen fekete, és a jó sem mindig teljesen fehér.

Összefoglalva ezt a kissé nagyra sikerült diót :-). A kreatívrajzolás abban segít, hogy ezeket a különbségeket és részleteket megtanuljuk észrevenni, és meglátni. Egyrészt azzal, hogy megállítja az embert az élet gépies folyásában, mert a rajzhoz meg kell állni. Másrészt meg kell figyelni a látványt, és el kell merülni benne. Ezáltal óhatatlanul is elmerülünk Önmagunkban is. Tehát, aki önismeretre vágyik, annak ajánlott kaland ez a 3 nap! :-)

Az első lépeshez kell az igazán nagy bátorság, a többi már megy magától. 
Debrecen, 2016. október 22-23. és 29. Két egymást követő hétvégén összesen 3 nap!

Debrecen, 2016. november 29-30. és dec.03 Két egymást követő hétvégén összesen 3 nap!

Kreatív Rajzolás Tanfolyam. Gyere és induljunk el együtt az úton.
Részletek és jelentkezés: kreativrajzolas@gmail.com, vagy 06 30/ 753-6134

http://www.kreativrajzolas.hu

Powered by Blogger.hu